LucasArts eddigi valós idejű stratégiai játékai messze nem érték el a többi játéktípusban tőlük megszokott magas szintet. Az első próbálkozásuk (Force Commander) egy szinte kezelhetetlen játék lett, míg a másodiknál (Galactic Battlegrounds) biztosra mentek, ezért az Age of Empire II motorját licenszelték, így a két játék között gyakorlatilag annyi különbség volt, hogy az egyikben lovagok, meg parasztok, a másikban pedig Darth Vaderek meg birodalmi rohamosztagosok szaladgáltak. :-) Éppen ezért ez utóbbi kellemes időtöltést nyújtott annak, aki még nem unta meg az Age of Empires II-t már jóval korábban. Mindkét játék közös hibája az volt, hogy a filmek leglátványosabb részeit – az űrcsatákat – egyik változat sem próbálta beilleszteni a játékmenetbe. Ilyen előzmények után nagyon vártuk, hogy az Empire at War végre beváltja-e egy Star Wars stratégiai játékhoz fűzött magas szintű elvárásainkat. A jelek biztatóak voltak. A fejlesztő Petroglyph gerincét az azóta megszűnt Westwood csapat tagjai alkotják, ők azok, akik korábban a sikeres Command & Conquer játékokat is készítették, és Dune II játékukkal az egész valósidejű stratégiai játéktípust megteremtették. Annyit már most elárulhatok, hogy a fejlesztők kitettek magukért, így sikerült egy nagyon látványos, élvezetes és jópofa játékot letenni az asztalra.

Az Empire at War lényege a galaxis feletti uralom megszerzése, akár a gonosz birodalom, akár a lázadók oldalán. Maga a játékmenet három jól elkülöníthető részből épül fel. Az első a galaxis nézet. Ebben a nézetben a játékos a birodalmát menedzseli, beállíthatja a termelési sorokat, kutathat, valamint épületeket és egységeket építhet. Mivel a játék elég pergősen, valós időben fut ilyenkor is, ezért ezek a funkciók (szerencsére vagy sajnos) eléggé korlátozottak. Elsősorban a felszíni- és űrbeli csapatépítéssel, a felszíni épületekkel, valamint az űrállomásokkal kell törődni a játékosnak. Ezen túlmenően itt lehet kémeket és egyéb specialistákat is kiképezni és elküldeni az ellenséghez, illetve itt tudjuk átcsoportosítani a felszíni és űrcsapatainkat. A játékban 5 technológiai szint van. A birodalom kutat, a lázadók meg lopkodják a tervrajzokat. :-) Amint a játékos szintet lép, elkezdheti a fejlettebb, erősebb hajók, csapatok építését. Néhány egység speciális tulajdonságokkal is rendelkezik, így a játék teljes tartama alatt használható, míg más egységek építése fölösleges, amint a fejlettebb egységek már rendelkezésre állnak. Ez elég nagy változatosságot biztosít a játék folyamán. A bolygók feletti ellenőrzés megszerzése nagyon fontos, mert minden bolygó adózik, ez a fő bevétele mindkét oldalnak. Egyes bolygók speciális lehetőségeket is adnak, például valamilyen egység építése olcsóbbá válik, vagy itt építhetők a legnagyobb hajók. Az űrbeli és felszíni harc indítása is ebben a módban lehetséges. A kiválasztott csapatot elküldjük az ellenség bolygójához, illetve bolygójára, és ha ott ellenséges csapatok is vannak, akkor megindul a harc.

A játék második része a taktikai űrharc. Talán ez a leglátványosabb és legélvezetesebb rész. Ebben a módban a játékos az általa korábban épített űrflottával megtámadja az ellenség flottáját. A csata tempója elég lassú, ezzel jól érzékeltették a hatalmas hajók vontatott reagálását a manőverekre. Csak a vadászgépek és bombázók cikáznak ide-oda a behemótok között. A hajók olyan hatalmasak, hogy bizonyos részeiket külön-külön meg lehet támadni, így például a támadás fő célpontjaként kijelölhetjük a pajzsgenerátort, a hangárt és a különböző ágyúkat, meg rakétavetőket. Hasonló a helyzet az űrállomással is: ott is minden alkatrész megtámadható. Mivel az állomás még nagyobb, mint az űrhajók, ezekből a részekből jó sok van, de az űrállomás a mérete miatt egyúttal mozdulatlan is, így túlerő esetén sem tud manőverezni vagy elmenekülni. A szokásos stratégia megoldás szerint látjuk a saját és az ellenséges hajók állapotát is, így elég jól meg lehet jósolni, melyik csapat bírja majd tovább. A csata addig tart, amíg valamelyik oldal megsemmisül vagy megfutamodik. Amint a csatának vége, a győztes oldal megszerzi az adott bolygó feletti űrbeli ellenőrzését. Amikor az űrharcot sikeresen megvívtuk, a felszínen persze még ellenséges csapatok mászkál(hat)nak, így ha a teljes rendszer feletti hatalmat szeretnénk megszerezni, felszíni csapatokat kell küldeni az ellenség kifüstölésére és a bolygó feletti ellenőrzés megszerzésére.

Ezzel már itt is vagyunk a harmadik módnál a felszíni harcnál. Támadásnál egy árva egységünk jelenik meg a gyülekezési pontnál. Ekkor lehet erősítést kérnünk az általunk a bolygóra vezényelt csapatokból. (Kell is, mert az eléggé valószínűtlen, hogy egyetlen egységgel – legyen akármilyen erős – egy egész bolygót meghódítsunk.) Egy-egy ilyen pontnál különböző előre meghatározott mennyiségű egységet tehetünk le a felszínre. Egy újabb gyülekezési pont feletti ellenőrzés megszerzése egyúttal emeli a bolygón állomásoztatható összes egységünk maximális számát, így érdemes a lehető legtöbb gyülekezési pontot ellenőrzésünk alá vonni. A legtöbb bolygón több gyülekezési pont is található, így előbb-utóbb komoly mennyiségű egységet tudunk a felszínre lepakolni. Amennyiben a csata közben egy egység megsemmisül, helyükre újabb egységet küldhetünk, feltéve, hogy van még valamennyi a tartalékban. A felszíni harcban is lehetőség van megfutamodni, mind a védők, mind a támadók dönthetnek úgy, hogy nekik ebből elég, ekkora túlerő ellen lehetetlen győzni, és jobb napokra tartalékolják magukat.

A felszíni harc gyorsabb, pergősebb, mint az űrharc. Mind az űrbeli, mind a felszíni harci módnál mindkét oldalon lehetőségünk van hősök használatára is. A birodalom oldalán többek között a Császár és Darth Vader is jeleskedik, a lázadókat az ifjabb :-) (azaz Luke) Skywalker és Han Solo meg Chewbacca erősíti. A hős egységekből némelyik egészen elképesztően erős, főleg a jedi lovagok (mindkét oldalról) – szinte fél kézzel elkalapálnak egy kisebb hadsereget anélkül, hogy különösebben megizzadnának. (Egyik küldetésben szórakozásból az egész ellenséges csapatot leirtottam Darth Vaderrel úgy, hogy néha-néha visszaballagtam a bázisomra visszanyerni az egészségemet, amikor már piros közelében jártam.) Itt érdemes még az egyik legszórakoztatóbb lehetőséget megemlítenem. A fejlesztők beépítettek egy mozi nézetet is. Ebben a nézetben a kamera folyamatosan vándorol, közelít, távolít – egy mesterséges intelligencia által vezérelt operatőr próbálja a legérdekesebb eseményeket megkeresni és filmszerűen megmutatni. (Néha nem sok sikerrel, az egyik küldetésben például egy jópofa egérszerű lényt követett egész hosszan a kamera, amíg a közelben hadseregek lőtték egymást halomra. :-) Ekkor ugyan a játékos nem avatkozhat be a harcba, de gyönyörködhet a hajókban, a Tie és X szárnyú vadászok párbajában, vagy Darth Vader fényszablya kezelésében, ahogyan az ellenséges lövéseket kivédi. Ebből a nézetből egy kattintással visszaválthat a játékos normál nézetbe és vezényelheti tovább a csatát.

A játék grafikája pazar. Erős gépen (X800XT, AMD64 3500+, 1 GB RAM) szépen, gördülékenyen futott még nagy felbontáson is, miközben az egységek animációja és megvalósítása annyira részletes, hogy közeli nézetben is élmény figyelni, ahogyan menetelnek, lövöldöznek egymásra a csapatok. Még gyengébb gépen sem akadozott a játék (X550, AMD64 3000+, 512MB RAM), de ott a grafika és a felbontás azért kissé visszafogottabb volt. Mindhárom üzemmódban jól áttekinthető és logikusan felépített a interfész, megszokni sem tart sokáig. A parancskiadás is ésszerűen és az íratlan szabványoknak megfelelően működik, még a tanító programrész tanulmányozása nélkül is tudtam kezelni a legfontosabb elemeit. A tutorial pedig olyan mélységig megtanítja a játék kezelését, hogy a kézikönyvet nem is kellett kinyitnom. A bolygók felszíne is változatos lett, elég jól visszaadja a filmek hangulatát a bugyborékoló mocsár vagy a szélfútta sivatag. A küldetések közötti és alatti mozik is jól sikerültek. A játékban még a halálcsillagot is használhatjuk (feltéve persze, hogy a birodalom oldalán állunk). Amint felépítettük (jó drága és jó sokáig tart felépíteni), nem kell vesződnünk a bolygók elfoglalásával, egyszerűen meteorrá lőjük szét az utunkba akadó lázadó bolygókat. :-)

A főszereplők hangja elég jól utánozza az eredeti színészek hangját, Darth Vader is öblös hangot kapott, no meg a lélegeztetője is hallható. Az űrharcban és a felszíni harcban is hallhatjuk a lézerek „hangját”, pont úgy, ahogyan azt a Star Wars filmek alapján megtanultuk, így itt sem kell csalódnunk: minden úgy hangzik, mint a filmekben, ez is komoly pluszt ad a hangulathoz. Az egyéb csörömpölések, zajok is emelik az élmény életszerűségét, így a hangok tekintetében nincs hiányérzetem. A játék zenéjét a John Williams-féle eredeti filmzenék adják, amik önmagukban klasszikusak, ennél hangulatosabb aláfestést nehezen tudok elképzelni, mint amikor az áradó zene hangjaira előugranak a hipertérből a hatalmas birodalmi hajók, vagy Darth Vader vonul a csapatok élén és használja az erőt.

A játék 3 nehézségi fokozaton játszható. A könnyű igen könnyű lett, a közepes sem izzasztja meg az embert, a nehéznél azért elég könnyen beleszalad az ember egy-egy szorult helyzetbe, de gyakorlott játékosnak nehéz elveszíteni egy komplett játékot.

A játék könnyen megtanulható, könnyen játszható és végül (könnyű és normál fokozaton) könnyen meg is nyerhető. A grafika, a hang és zene szekció pazar, látványos és könnyű belefeledkezni. Végre megkaptuk azt a valós idejű stratégiai játékot, amit a Star Wars világa megérdemel. A legfontosabb karakterek is megjelennek a játékban, harcolhatunk velük és ellenük, és a mozi nézet olyan újítás, amit nagyon sok valós idejű stratégiai játékban szeretnék a jövőben is viszontlátni. A játékot mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti a szórakoztató, nem túl nehéz, és látványos játékokat. Főleg a Star Wars rajongók részére kötelező darab. Aki pedig az egyjátékos rész sokféle küldetését kampányát már unná, annak ott a lehetőség a neten vagy hálózatban is megmérnie magát, eléggé jedi-e és vele van-e már az erő. :-)